Ki kerül ki a megállító táblára?

Olyan jó, nyitni a boltot, bejönni az egész éjjelre magukra hagyott könyvek közé, és venni egy nagyon mély levegőt, érezni az irodalommá alakult fák illatát. A könyvek tisztítják a levegőt, magukba szívják a tegnapi gyerekillatot, a piros fémvödörben lévő háztartási kekszek illatát, és másnap reggelre már csak az ő illatuk dominál. Mi lehet ez? fotoszintézis helyett - Literaszintézis?

Szerintem biztos, hogy megbeszélik éjszaka a könyvek, hogy másnap kit súgjanak a fülembe, ha bejövök. Mert Judit, Alíz és én is nagyon szeretünk verset, idézetet válogatni a megállító táblára. Van, hogy a mostanában oly gyakori eső, vagy egy gyerekkéz megkönnyíti a helyzetünket, és lemossa, összemaszatolja az előző nap kiírt pár sort, és akkor jöhet a táblaszivacs, mert a táblának külön szivacsa van, hideg vizet engedünk rá, kifacsarjuk, lemossuk a táblát, majd a színes betűket magába szívó szivacsot visszavisszük a mosodóhoz, és a hideg víz alatt kinyomjuk belőlük színes szavakat. Biztos, szinte biztos, hogy ha olyan patkányokat láttok a csatornából kibújni, akik előre köszönnek, és érdeklődnek, hogy merre túr a kurtafarkú malac, ők azok, akikre a színes krétalevet engedjük.

Ma, mikor bejöttem, Pungor András Hogyismondják? verseskötete vonzzotta magához a kezem. Őrá esett a B.É.K.É.T. BetűtÉsztás Könyvek Éjszakai Tanácsának választása.

Pungor ezeket a verseket kislányának írta, ábécé sorrendbe. Az évek elszálltak, talán Takács Mari zseniális illusztrációira vártak, mire kötet lett belőle, ami bekerült az utóbbi 10 év 50 legjobb könyve közé.

Naszóval, ma ez, a v-betűs vers került ki a táblára:

Lesz-e?

vajon lesz-e elég kedved

virágokra visszavarrni

vörösszárnyú katicát?

vajon lesz-e elég világ

vándorló, vad idegen?

verandán ha velem játszol

vigyázok, hogy így legyen!