Párnámon egy költő
Borisznál nem indulhat úgy a nap, hogy ne bújjon be az apa-anya ágyba, és ne szeretgessük meg egymást. Ha előbb kelek mint ő, bár erről gondosokodik, hogy ne így legyen, vissza kell vele feküdni az ágyba a rítusért. Rájöttem, ezzel nem magának teszi a legnagyobb jót, hanem nekem. Megölelni kicsi. ágymeleg, pizsis testét egész napra energiát ad. És amikor halljuk Szonja meztelen talpának közeledtét, Borisz elfoglalja a szerinte legideálisabb helyet, amivel megőrizhet engem - magának, mert tudja, hogy a nagyágyban és a szívemben Szonjának ugyanannyi hely jut. Ma, csodálatosan lefestette ezt a hangulatot, az ötéves költők, és nagy ábrándozók látásmódjával. Hangulatba hozta a reggelt.
Reggeli összebújás
Fejem anya fején,
Kezem anya vállán,
Lábam anya hasán,
Így vagyunk mi.
Szonja feje, anya feje, én fejem,
Ezek vagyunk mi.

Hozzászólások
ez nagyon szívmelengető írás volt, jólesett! köszi!
boga
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.