Közel 15 évvel ezelőtt sétáltunk férjemmel Pasaréten, ahol megláttunk egy kicsi közértet meseszép környezetben. Megálltunk, és mondtam a férjemnek, hogy az lenne a világon a legjobb, ha itt nyitnánk egy olyan boltot, ahol csak mesekönyvet árulnánk. Akkor továbbmentünk, de az ötlet ott élt a szívemben. Az olvasás szeretete szájról szájra száll, remélem én is továbbadom a gyerekeknek, ők is tudni fogják, hogy minden örömre és bajra van egy könyv.

Aztán tavaly, amikor megláttam, hogy Budakeszin kiadó a volt lottozó, tudtam, hogy csak ez a hely az, ahol nyílhatna egy mesekönyvbolt. Szeretem a kis kiülőt előtte, a fagerendáit, azt, hogy gyerekméretű, hogy sarokház, és hogy vastag falai vének.

Tudtam, hogy valami jó név kellene neki, valami sokatmondó név. Minden magyar gyerek a paradicsomleves betűtésztával kanalazgatásakor ismerkedik először a betűkkel, kirakjuk a tányér szélére a kicsi nevét, és ők nagyon örülnek, hogy az ő nevük is benne volt a levesben. Nomegaztán a paradicsomleves betűtésztával pont az az étel, ami gyermekkorunk meghatározó íze, és úgy kamaszkor végével  lekerül az étlapról, és csak akkor jön újra, amikor nagy nosztalgiával és némi cukorral megfőzzük gyermekeinknek. Ezért lett Betűtészta a nevünk. Amikor felkerült a portálra a cégérünk, olyan jó volt látni, hogy emberek megálltak és szeretettel nézték a Betűtészta nevet, szerintem nekik is eszükbe jutott az íz, az emlék, és a paradicsomleves betűtésztával, mint korszakokat meghatározó ízélmény.

Mikor a név megvolt, szinte már adódott a piros portál, bár a zöld sokáig versenyben volt. Így inkább belül lettünk „zöldek”, papírpolcokra raktuk a rengeteg könyvet, parafaparkettát a padlóra, és minden nyomdai anyagunkat újrapapírra nyomunk.

Nagyon sok szeretet van ebben a kis, 15 nm-es boltban, remélem, aki ide betér hagy itt a sajátjából, elvisz a mienkből, és az olvasás szeretetét továbbadja.

Enner Patrícia