Párnámon egy költő

Borisznál nem indulhat úgy a nap, hogy ne bújjon be az apa-anya ágyba, és ne szeretgessük meg egymást. Ha előbb kelek mint ő, bár erről gondosokodik, hogy ne így legyen, vissza kell vele feküdni az ágyba a rítusért. Rájöttem, ezzel nem magának teszi a legnagyobb jót, hanem nekem. Megölelni kicsi. ágymeleg, pizsis testét egész napra energiát ad. És amikor halljuk Szonja meztelen talpának közeledtét, Borisz elfoglalja a szerinte legideálisabb helyet, amivel megőrizhet engem - magának, mert tudja, hogy a nagyágyban és a szívemben Szonjának ugyanannyi hely jut. Ma, csodálatosan lefestette ezt a hangulatot, az ötéves költők, és nagy ábrándozók látásmódjával. Hangulatba hozta a reggelt.

Reggeli összebújás

Fejem anya fején,

Kezem anya vállán,

Lábam anya hasán,

Így vagyunk mi.

Szonja feje, anya feje, én fejem,

Ezek vagyunk mi.