A hálás virág

Nagymamámnak nem volt kertje, Szulyovszky Saroltáénak volt, életre nyomot hagyó. Beenged minket oda, és az elmúlásról mesél, szavait "leképezi" - ölelni való könyvet alkotva. Illusztrációja kerek, akár a Föld,a Világ, a körforgás, hogy aki elmegy közülünk, az csak tovaguruljon, és visszaguruljon az emlékeinkbe, - mint egy golyó járjon.

Nagyon kevés gyerekkönyv mesél a végső búcsúról. Sarolta nagymamája mindenki nagymamája, akinek elvesztése felnőttkorban még egyet mar a szívbe, amikor szülők leszünk, velük nem tudjuk megosztani örömünket, életláncunk gyöngyszemét Nagymamánk elé tartani, hogy ez a kis ember a te lenyomatod is, Nagyi.

A könyv úgy beszél az elmúlásról, hogy a természetbe ülteti, s a nagymama halála, visszatérése a természetbe, kimondatlan, mégis egyértemű. Sarolta a bal oldalon mesél, jobb oldalon illusztrál, s rajzai alatt a könyv tervezője, Luca Morandini egy-egy verssorát olvashatjuk. Így, ha  a könyvet végiglapozzuk, a rajzok alatt összeolvashatunk egy verset, Zápor György fordításában.

Kató nagymama és Géza nagypapa szeretettel gondozza kertjét, melybe egy napon, nem tudni honnan, egy művirág kerül. Kató mama gyenge szeme csak azt látja, hogy míg többi virágjával végzi dolgát a természet, ez, a művirág ellenáll hónak-fagynak. Meg is állapítja, hogy milyen hálás ez a virág. Aztán egy havas reggelen eltűnik a művirág, s hiányoznak Kató nagyi lábnyomai is a hóból... S mire kitavaszodik, a művirág helyén kinő egy igazi, s az élet megy tovább.

A könyv 2008-ban, Olaszországban, a 11. "Syria Poletti. Sulle ali delle farfalle" Nemzetközi Gyermekkönyvíró és rajzoló Pályázaton a 6-9 éves kategóriában 1. díjat nyert, itthon a Csimota könyvkiadó gondozásában jelent meg. Gratulálunk a díjhoz, s a könyvhöz!